Kelemen Eszterrel véletlenül ismerkedtem meg. Egy pláza parfümériájában nézelődtem, hogy a megszüntetett illatom helyett valamit találjak, mikor odajött és feltette a helyzetben szokott kérdést, segíthet-e. Kiindulva a hajdanvolt parfümömből, beszélgetésbe kezdtünk, ami olyan érdekessé vált számomra, hogy perceken belül lefixáltuk ezt az interjút. El kell ismernem, nem vagyok egyszerű eset illatok terén, Eszter azonban tökéletesen megfelelt a kihívásnak: az általa ajánlott hét parfümből öt kifejezetten tetszett. Mind az ötből kaptam mintát és meglepve tapasztaltam, hogy egy olyan „eladóval” találkoztam, akinek a parfüméria nem csupán egy munka, hiszen megkért, hogy miután elhasználtam a mintákat, jelezzek vissza, melyik nyerte el valóban a tetszésemet, melyiket használnám szívesen, hiszen ő ebből tanul. Kifejezett öröm volt látni, hogy van, akinek ennyire fontos, ennyire szereti, amit csinál. Nagyon készültem az interjúra, melyre munka után, fáradtan érkezett, de szavaiból így is kihallani az illatok iránti őszinte lelkesedést.
Ki vagy te, mit tudhatunk rólad?
Kolozsvár mellett születtem, Erdélyben, egy kis faluban. Egész kicsi koromtól az egyik kedvenc tevékenységem az volt, amikor hazamentem az iskolából, óvodából, hogy minden virágoskertbe benéztem, beszagoltam. A virágözön hónapjában, májusban születtem és nagyon emlékszem a virágok illatára. Minden virágra, vagy arra, hogy milyen illatú az eső utáni virágoskert napfényben vagy este… Engem mindig az illatok tettek boldoggá, amikor mindenki a ruhákkal és az öltözködéssel volt elfoglalva, én már akkor is a virágok felé indultam. Minden virágot megszagoltam…
Elképesztő, hogy ennyi ideig meg tudtad jegyezni az illatokat.
Amikor keresek egy parfümöt valakinek, nekem benne van az orromban a kerti orgona, az ibolya, a fehér nárcisz, a sárga nárcisz, a liliom, a rózsa illata… Volt egy sárga rózsafánk, emlékszem az illatára és azt egy parfümben meg is találtam. Fehér rózsa, rózsaszín, piros - ezek illatos kerti rózsák voltak, nem a nemesítettek.
Akkoriban nem használt senki parfümöt, szinte csak locsoláskor. A locsolkodásnál többnyire zavart, hogy mindent is ránk öntöttek-fújtak. Utólag visszafejtettem, hogy nekem a virágokkal kezdődtek az illatok, meg az esti levegő, a kert, a reggel, a hajnali, téli levegő, a mező – ezeknek mind megvan az illata a fejemben. Napsütésben a búzamező… Nekem ezekhez a képekhez mind egy-egy illat kapcsolódik.
Ezekből van kedvenc illatod?
Ezek mind azok, minden, ami természet az kedvenc. Ezeket az illatokat mind kerestem parfümben, mióta Budapesten lakom – szerintem valahol nem tudtam elengedni a szülőföldemet.
Kolozsvár mellett éltem, az egy nagyváros, amit nagyon szerettem és szeretek, az is kellett, hogy ismerjem és ahonnan továbblépés volt Budapest, ami egy még nagyobb város. Amióta meg itt vagyok, azóta pedig nagyon kell a kis falu, a kis falunak az illata. Ezért is költöztem Budára, mert itt részletekben megtalálom a természet illatát. Amikor esténként sétálok, kicsit olyan, mintha otthon, falun sétálnék
Szoktál hazajárni?
Igen.
Ugyanazokat az illatokat érzed?
Nem. Sok minden megszűnt. Az összes élményemet próbáltam megkeresni illatokban. Már nincsenek meg azok az illatok, amiket gyerekként éreztem és nem tudom, hogy a magasságom miatt van, hogy fizikailag nem azonos szinten vagyok, vagy maga az ember más, ahogy felnő, tompul a szaglása – vagy a virágok változnak, már nem annyi a virág, nem olyanok, nemesítgetik őket… (sóhajt) Már nem olyan illatos a világ és ez picit szomorú.
Van természet-illat, amit megtaláltál parfümben?
Nagyon sokat. A tökéletes liliomot, a tökéletes orgonát, a sárga rózsát, az esőáztatta búzamezőt, az esti kert illatát… Még a temetőhöz kapcsolódó illatom is van, nekem nincs semmi bajom az elmúlással.
Furcsa lehet, de megterveztem az illatot, amivel szeretném, hogy eltemessenek, egy fenyős, tömjénes illat. Ilyeneket is megtervezek, mert nem szeretném, hogyha valami fura dolog kerülne rám az utolsó utamra. (nevet)
Ennek azért van egy enyhe morbiditása…
Van, van… (elgondolkodik) Az átlagos dolgokat nem szeretem, illatban főleg nem. Míg a legtöbb ember szereti a jázmint, a tubarózsát, én nem igazán. A bazsarózsát is csak egy illatban szeretem az Armani Privé Pivoine Suzhou-ban. Egy kínai város inspirálta, az egy nagyon puha bazsarózsa-illat. A legjobb orgonaillat az Issey Miyake Drop d’Issey edp-je, mandulás, a nagyon buja, többszirmú – tejes orgonának mondtuk mi –, gyönyörű, rózsaszín orgona. A liliomból a Cartier Baiser Volé-ja. Ibolyából nem találtam meg az igazit, de az Odin Petrana 04 nagyon azt az érzést hozza, mintha lehajolnál az első ibolyákat megszagolni.
A tökéltes, tavaszi illat, zöld fűben sétálva magnóliafák között a Molton Brown Lily Magnolia illata. Nagyon szeretem a márkát, többek között neki vagyok a márka tanácsadója is. Nagyon természetes, különleges illataik vannak, luxus minőségű tusfürdők, testápolóik vannak, egyedi, niche és kézműves illataik.
A nárciszt megtaláltad?
Nárciszt igen. Igen? Megtaláltam? (elgondolkodik) Szerintem mégsem. Találtam ugyan nárciszt, ami egy bőrösebb illat az Atelier Materi Narcise Taji, de az nem egészen az.
Virágillat - és természet-illat - keresésemben Oroszországból akartam rendelni illatokat, csak sajnos a háború betett ennek. Ők hozzák ugyanis azt a klasszikus parfümkészítési stílust, amibe beleszülettem. Nagy hatással voltak ránk, de ma teljesen más a trend, mint amikor még gyerek voltam. Az orosz stílusú illatok lettek volna nagyon jók, ott biztosan megtaláltam volna a virágillataimat, de sajnos egy csomó lehetőség teljesen szünetel jelenleg.
A virágos illatok is eltűntek most egy kicsit ebben a nagy unisex, arabos, fás, oudos trendben valahol - szerintem nem a legjobb irány Magyarországon.
Amit viszont nagyon szeretek a mai trendi illatok közül azok a gourmand illatok, ilyen a Molton Brown Milk Musk EDP-je ami olyan mint egy isteni fehér csokoládé egy púderes, ámbrás, enyhén keleties felhőn, vagy a Rose Dunes ami egy fahéjas, sáfrányos-rózsás illat, benzoinos, édes vaníliás ágyon, minden benne van ami trendi, édes, keleties, rózsás, de mégis merőben más. Imádom, esténként szeretem használni, igazán dögös szexi illat.
Tanultad ezt valaha, lehet ezt valójában tanulni?
Igen is meg nem is. Hivatalosan nem tanultam. Hivatalosan kommunikáció-szakot végeztem, aminek tulajdonképpen annyi a haszna csak a tanácsadáshoz, hogy beszélni tudok.
7 éve dolgozom parfümériában, illatfújóként kezdtem, ami gyakorlatilag illat-promóciót jelent, de aztán annyira megszerettem, hogy maradtam. Mivel sminkes és kozmetikusi végzettségem is van, jelenleg is képviselek smink és bőrápolási márkákat is. Közben egyre jobban vonzottak az illatok, egyre többet tanultam róluk és arról, hogy hogyan lehet tanácsot adni illatválasztásban. Az elmúlt időszakban több niche parfüm márkát is képviseltem, Guerlain, Armani Privé, Atelier Cologne, és jelenleg Molton Brown.
.JPG)
Bika vagyok, ami elvileg a csillagokban írja, hogy érzékem van a szép meg jó dolgokhoz. Fiatalabb koromban Avon-tanácsadó voltam, már akkor is különböző öltözékhez, sminkelési stílushoz és ékszerekhez ajánlottam parfümöt, tehát a komplett outfitben gondolkodtam. Olyan nem volt, hogy én egy ruhához nem illő parfümöt választottam. A mai napig is rosszul érzem magam, ha olyan illatot teszek föl, ami nem illik hozzám, az öltözékemhez. Zavar, hogy nem illeszkednek egymáshoz.
Ez érdekes, nekem mindig csak egy illatom van, amit használok és nálam az öltözködés nem befolyásolja a használatát.
A signature-illatot nem befolyásolja, de nekem olyan sok minden tetszik, hogy tényleg helyzettől és öltözéktől függően válogatok. Az jó, amikor valaki le tudja magát annyira egyszerűsíteni, hogy a nagyon-nagyon fontos szempontok alapján megtalálja a signature-t. Én már valahol átestem a ló túloldalára, tehát meg tudom magamat találni ilyen illatban, meg olyan illatban is.
Az, hogy magukban az illatokban mit figyelj, vagy mondjuk a kémia-része tanulható?
Ez most lehet, hogy nem precíz válasz a kérdésre, de az hogy tanultam, az azt jelenti, hogy meg akartam ismerni az illatokat. Sokáig kerestem, megrendeltem, utánaolvastam mindenfélének, megpróbáltam begyűjteni magamnak egy csomó illatot. Végül is van egy illat-táram, egy rengeteg illatból álló gyűjteményem és az szépen rendszerezve van különböző kategóriákban. Ez egy nagy káosz – lenne, ha nem lenne benne rendszer. Van egy rendszer az összetevők szerint is, de még nincs kész az az adatbázis, mert az fejből nagyon egyszerűen működik. Ha kapok egy kulcsszót, már nem kell „rákeresni” és „csoportosítani”, mert azonnal tudom, hogy hova illik.
Az, hogy én egy embernek hogy találok parfümöt, az valahol intuitív, de valahol tanulható is úgy, hogy nagyon sok illatot kellett és kell szagoljak. Emberekkel foglalkozom nagyon hosszú ideje, mindig is szerettem az embereket. Azzal a részével, hogy kinek milyen a kémiája, a parfümnek milyen a kémiája, nem foglalkozom. Nekem ott az adatbázis a fejemben, hogy mi mihez passzol, tehát látnom kell az embert és megvannak a szempontok, hogy mit nézzek. Annyit már tapasztalatból tudok, hogy az illatok a különböző bőrszíneken - tehát egy afroamerikain, egy arabon, egy fehér bőrűn vagy egy sárga bőrűn – másképp működnek. Persze két európai emberen - akik teljesen hasonlóan fehér bőrűek - is más valamennyire az illat, de én azokat a nüansznyi különbségeket nem érzem. Ezt van, aki érzi, ők a parfümőrök, mint Zólyom Zsolt, ő készít is parfümöt és azt is megmondja, hogy ez a parfüm így működik, a te bőrödön meg ilyen lesz. Én nem ezt csinálom, én az embernek a személyisége, a kinézete, az arcformája, a hajszíne, a bőrszíne alapján próbálok összerakni egy pár illatot, hogy szerintem mi illik hozzá. És az, hogy milyen lesz a bőrén, vagy neki tetszik-e, az megint teljesen egyéni.
.jpg)
Hiszen az ízlés nem látszik kívülről, az pedig ízlés kérdése, hogy tetszik-e.
Igen. Az az illat, amit te használsz, rajtad nagyon jó, de ha ráfújnánk mondjuk egy arab kislányra, biztos vagyok benne, hogy egyikünknek se tetszene. Arra rájöttem, hogy az arab bőrön például az édes, rózsás, fahéjas, sáfrányos illat, ami rajtam nagyon édes, cukros-csöpögős, rajta száraz lesz, mert a száraz összetevők illata jön ki. De egy afrikai hölgyön egy gyönyörű fehér teás, magnóliás, bazsarózsás, tavaszi esőáztatta illat keserű volt. Rossz. Láttam, hogy nem illik hozzá, de ő ki akarta próbálni. Nekem ez jó volt, mert megtapasztaltam, hogy rajtuk nem működnek a fehér, citrusos, virágos illatok. A bőrünknek van egyfajta illata, én nyilván nem érzem, hisz zárt térben dolgozom, parfümériában – ha a szabad levegőn csinálnám, akkor érezném az embernek az illatát. Így a bőrszín alapján tudok levonni következtetéseket. Rajtuk például a kesernyés illatok jobbak. De például egy sárgásabb bőrön – volt nálam egy magyar nő izraeli és francia felmenőkkel –, minden nagyon keserű volt. Bármi, amiben egy icipici kesernyésség volt, az felerősödött rajta.
Mi lehet a cél ezzel a tudással? Milyen utat képzelsz el, mit szeretnél elérni?
Szeretnék saját parfüm tanácsadást, illatkostolókat szervezni, illat választási edukációt tartani s majd végül saját parfümériát, természetesen. (mosolyog)
Saját illatot is?
Nem. Azt gondolom, hogy vannak emberek, akik arra teszik fel az életüket, hogy parfümőrök legyenek. Mindent tudnak az összetevőkről, honnan származzon, mivel keverje, szabványokat, arányokat – ez egy szakma, egy nagyon komoly szakma, mint mondjuk a gyógyszerész. Én nem vagyok az, én azt tudom, hogy kinek mi illik. Nem is nagyon szeretnék belemenni abba a részbe, bár kacsintgatok felé.
Érdekelne és nincs időd, vagy miért?
Vannak olyan illatok, amik nincsenek létrehozva. A tökéletes ibolya, a tökéletes nárcisz… A frissen morzsolt lucfenyő illata a hűvös esti levegőben…
Az igazi, tiszta természet…
(mosolyogva bólint) Maximum ezt kezdeném el megcsinálni. De az én célom… Azt gondolom, amiben én talán más vagyok, mint a többiek, az az, hogy egy módszertant alakítottam ki magamnak, aminek alapján tanácsot tudok adni. Így érem el azt, hogy bejössz és hét illatból öt tetszik.
Ez egy nagyon nagy arány.
Szerintem is. (mosolyog)
Franciaországban lehet tanulni parfümkészítést és láttam parfüm-tanácsadó képzést is. De ez kicsit olyan, mint a nyelvtanulás: ha nincs szókincsed, nem ér semmit. Ha nincs a fejemben rengeteg illat, rengeteg embertípus, ha nem tudom ezt módszertanilag valahogy rendszerezni, akkor megette a fene, akkor ott tartok, hogy… Amikor kitaláltam ezt a parfüm-tanácsadást, elgondolkodtam, hogy mi alapján csináljam? Ott volt egy csomó ember, aki keresett illatot, mert megszűnt a sajátja, megváltozott, vagy bármilyen okból. Volt sok ember, aki tudta, hogy mit keres, de végül mégsem tetszett neki. Ezt sosem értettem, hogy miért nem tetszik neki, amit keres, amit ő mondott? Most már nem is nagyon érdekel, hogy mit mond – ez lehet, hogy nagyképűségnek hangzik, de ez a tapasztalat –, már ránézek az emberre és ha mond valamit, figyelembe veszem, de az én megérzéseim szerint - amik a tapasztalatok alapján merülnek fel - fogok neki illatot mutatni.
A COVID alatt nekiálltam rengeteg illatot begyűjteni, próbáltam rendszerezni és az emberek kinézete, alapján indultam el – mint a színtanácsadás: az, hogy kinek milyen színek állnak jól sminkben, az szerintem többé-kevésbé ráhúzható az illatokra is. Szerintem az illatoknak is van színe – az összetevők színe. Az összetevők színe hasonló, de mindenképpen van egy közös kis metszete – és valahol a különböző típusú emberekhez asszociáltam összetevőket. Így a színek alapján kerestem a harmóniát. De közben nagyon sok más szempont, emlékek, személyiség mind lefordítható illatokra, ezeket is mind figyelembe szoktam venni. Kialakul egy sok tényezős egyenlet és azt szoktam megpróbálni megoldani.
Úgy tűnik, hogy olyasvalamire találtam rá, amit nagyon kevesen csinálnak: ezt az illat-tanácsadási módszertant, ami nekem nagyon realisztikus, mert racionálisan le tudom vezetni, hogy mit miért mondok. A színek, a formák, a textúrák, a kor, az életstílus – ez mind olyan dolog, amiket le tudok fordítani illatra. Ezt a módszertant akarom teljesen kidolgozni és ha valakinek tetszik, akár el is adni, illat-tanácsadói módszertanként.
Nem lehet, hogy jobban megérné, ha te magad tanítanád, mintha eladnád a licence-et?
Tanítani is tanítanám, persze, de miért ne adnám el, ha megveszi egy nagy parfüméria-hálózat és az alapján képzi az embereit? Amit én egyedül meg tudok csinálni, az nagyon kevés. Hány embernek tudom elmondani? A kolléganőimnek már beszéltem róla, de az is csak pár ember.
Csinálom is, hiszen vannak visszajáró vevőink, kapok néha olyan kéréseket, hogy a hajamat fogom és órákig gondolkodom, annyira sokrétű. Van, aki csak érzéseket mond, hogy megnyugtató illatot keres, van, aki csábítani akar vele, van, akivel hosszabban el kell beszélgetni kedvenc színekről, tevékenységekről, szép gyerekkori emlékről, míg kitaláljuk közösen, hogy mit is szeretne.
Említetted, hogy illatkóstolókat szeretnél csinálni. Az mit jelent, hogy kell elképzelni?
Induljunk ki abból, hogy mennyire nehéz egy embernek megtalálnia a „saját” illatát, ami illik az életéhez, a stílusához, mindenhez. Az illatok olyanok, mint egy-egy művészeti alkotás, a többségét nagyon szívesen éreznénk, de nem hordanánk. Egy ilyen kóstolón azokat az illatokat szeretném bemutatni, amik különlegesek, egy téma köré csoportosítva „tálalni”, hogy csak egy példát mondjak, egy kávés illat-csoportot, mindenféle kávés illatot egy kávézó-szerűen kialakított helyen csodálatosan be lehetne mutatni. Az a fontos, hogy a helyiség illatmentes legyen, ezért nem jó egy kávézó, ahol dominál a kávéillat alapból.
De lehet ugyanígy a csokoládé köré felépíteni egy estét, mert abból is rengeteg féle illat van, vagy tájegységek köré…
És nem csak kávézós körülmények között megoldható, rendezhető ilyen például leánybúcsún, legénybúcsún, csapatépítésnek – ez egy kis színt visz a mindennapokba, eltér a megszokottól és építi az embert azzal, hogy ismeretet ad.
Találtál már helyet, ahol ezt létre tudod hozni?
Folyamatban van, először mindenképpen Budapesten szeretném megcsinálni, több lehetőség van, egyelőre megbeszélés alatt áll minden. De akár Kolozsváron is megszervezhetem.
Milyen létszámban gondolkodsz?
Egyszerre tíz-húsz fő, maximum. Az lesz a metódusa, hogy egy témára felfűzve különböző érdekes illatokat lehet szagolgatni, nagyjából úgy, mint egy kiállításon. Meg-megállhatsz, visszaléphetsz az előzőhöz… Lehet akár olyan része is, hogy leírod, lerajzolod, hogy mit juttat az eszedbe az illat, ha csukott szemmel megszagolod. Lehet ugyanezt szóban is – a lényeg, hogy minél jobban elmélyüljön mindenki az illatokban, egy kicsit értse meg, hogy miért érzi tőle azt, amit érez. Az illat… minél több időt fordítasz rá, annál többet ad.
Ez nagyon érdekesen hangzik, gondolod, hogy lesz rá kereslet?
Szerintem igen. Ha belegondolsz, az összes érzékszervünket kielégítjük, hiszen eszünk, zenét hallgatunk, táncolunk, filmeket és kiállításokat nézünk – de az illatokkal, a szaglásunkkal olyan komolyan nem foglalkozunk. A városi ember csak nagyon ritkán érez jó illatot, egy szagkavalkádot érez. Használ parfümöt, mert „kötelező”, mert a személyi higiéniának a része, de az illattal magával szinte nem is foglalkozik. Fogalmazzunk úgy, hogy az orrunkra nem élményszerző érzékszervként tekintünk. Pedig olyan élményeket tud adni egy jól eltalált illat, mint talán semmi más. Amikor megszagolsz egy parfümöt, az egy képet ad neked, elvisz magával – egy ingyen utazás ez, tulajdonképpen. Az illat úgy hat, hogy nem tudod kontrollálni. Ha téged megfog az illat, akkor az visz, nincs olyan, hogy nem. Vagy kiráz tőle a hideg, jó értelemben, vagy emlékezetedbe idéz valamit, vagy másképp érzed magad tőle.
Csak egy példát hadd meséljek el: egy almás illatú parfümöt én fújtam ki, saját magam – és háromszor indultam ki a konyhába megnézni, hogy mi sül, annyira elhitette magát az illat. Ezt tudja egy jó illat, ezt kaphatod meg tőle.
.JPG)
Ha már étel, adja magát a kérdés: van összefüggés a táplálkozás, mondjuk a fűszeres ételek és az illatérzékelés között?
Szerintem csak annyiban, hogy mit hoz ki a bőröd. Más a párolgása a bőrödnek. Nem emlékszem olyanra, hogy bármilyen elfogyasztott étel befolyásolta volna a szaglásomat. Inkább az jellemző, hogy amikor meg vagyok fázva, akkor keserednek az illatok. Általában az egészségi állapot romlásakor keserednek az illatok.
A bőr állapotát, illat szempontjából, biztos, hogy befolyásolja a bors, a csípős paprika, meg persze a fokhagyma és a hagyma, az mindenen átérződik.
Van az illatnak haszna, vagy „csak” kellemes?
Jó a kérdés, épp most van egy olyan trend, hogy illat alapján keresnek párt az emberek. Ha nekem valamelyik férfiillat nagyon tetszik, de úgy tényleg, akkor az azt használó férfi, ha ő is azért használja, mert tetszik neki, nagyon nagy eséllyel maga is tetszeni fog nekem.
Ehhez nincs szükség arra, hogy ismerjem a férfiillatokat?
Nem okvetlenül. Ha leül melléd egy férfi és neked tetszik az illata, akkor nem kell ismerned a parfüm márkáját. Egyébként az látszik is, mikor egy illatnak hatása van. Ha én mutatok egy parfümöt valakinek, nem kell mondania, látom rajta, hogy tetszik, olyan szinten ösztönös a reakció.
Az illat hasznára visszatérve fontos, hogy van egy nagy terület, amihez még nem igazán értek, de nagyon érdekes: az illatterápia. Az illat nem csak élmény meg harmónia tud lenni, hanem terápia is, ezzel én még nem akartam foglalkozni, de az univerzum elém hozta. Egy srác keresett egy olyan illatot, amitől erőt akart érezni. A módszertanommal mentünk, sokáig, majd végül egy teljesen végletes és oda nem illő illatot mutattam neki, ami annyira hatással volt rá, hogy azt érezte: ettől az illattól fog erőt kapni a testvére húsz évvel azelőtti halálának feldolgozásához. Ez az eset véletlen volt, azt az illatot nem én találtam, azt a kezembe adta a Jóisten. Én a mai napig nem gondolom, hogy az az illat illik ahhoz az emberhez, de terápiaként használni tudja. Mindenesetre az illatterápia létező ág, tanulni kell hozzá pszichológiát, aromaterápiát – ez még a jövő a számomra.
Hogy tudsz kikapcsolni ebből a hatalmas illatfelhőből, ami a munkahelyeden van?
Esténként sétálok, imádok sétálni! Séta közben szoktam letesztelni a parfümöket. A nap legjobb része, mikor egy-két órára elviszem a parfümöket sétálni. (nevetünk)