Karácsonykor szinte nincs olyan háztartás, ahol a karácsonyfadíszek vagy legalább a szezon-dekor darabjai között ne lenne megtalálható egy játékkatonára emlékeztető figura, akár apró, akár hatalmas méretben, lehet bármilyen színű, de szinte kizárólag fából faragott – akár kézzel, akár géppel faragták is ki. Ez a figura az egykor használati tárgynak feltalált diótörő, amiről talán az emberek többsége nem is tudja, hogy miért is akasztja fel a fára.
A diótörő bábuk a 17. század végén jelentek meg Szászországban, ma is a jó szerencsét jelképezik a német hagyományban, ezért a eleinte elsősorban ajándékba készítették őket. Nem maradt fenn részletes – pontosabban semmilyen – leírás arról a folyamatról, aminek következtében a figura a karácsonyi ünnepkörhöz kötődött, de az 1816-ban megjelent Diótörő és Egérkirály című mese megjelenése, majd az 1982-ben megjelent Diótörő című balett véglegesítette ezt a kötődést.
Mára, ha a Diótörő címet, a balett dallamait vagy akárcsak egy ajándékboltban a figurát meglátjuk, mindenkinek a Karácsony ugrik be, az asszociáció immár kitörölhetetlen. Ebben az időszakban tűzik műsorra a színházak a Diótörővel kapcsolatos darabokat, legyen az a musical vagy a balett – esetleg más, kevésbé ismert előadás. A Diótörő balettot minden decemberben láthatjuk az Operaház műsorán, de sok éve a Budapesti Operettszínházban is megtekinthető a klasszikus egy másik változata. Az összehasonlítás nem csak lehetetlen, teljesen felesleges is, mindkét előadás klasszikus és csodálatos, hiszen ilyenkor, Karácsony előtt és a két ünnep között mindkét színházban elmerülhetünk a mesevilágban Klára és Diótörő herceg művészi kalauzolásával. A történet ugyanaz, a zene szintúgy – kinek melyik tetszik jobban, döntse el, miután megnézte.
Fényképek a Diótörő című balettből Galériánkban találhatóak.