Először is szögezzük le, hogy a karakter vén, nem az őt megformáló művész. Ő még csupán hetven éves. Miért is ne táncolhatna el egy bravúrszerepet egy világszerte ismert és szeretett balettben? Mikor még csak néhány évtized telt el azóta, hogy elbúcsúzott a színpadtól… Mindennapos dolog, végtére…
Komolyra fordítva a szót, ifj. Harangozó Gyula és Kocsák Tibor Hófehérkéje több, mint egy éve megy zajos sikerrel a Budapesti Operettszínházban. A karakterek ismertetésétől - feltételezve a mese ismeretét - eltekintünk, kifejezetten a banya szerepe kerül most fókuszba. A karakter, bár a gyönyörű, ám gonosz Mostoha „sötét oldalának” megtestesítője, férfiszerep. Látványra is hatalmas, erőteljes figura, széles és feszes mozdulatokkal, rém csúnyára maszkírozva, aki éles váltásban fáradt, megtört öregasszony, aki csak egy pohár vizet kér, majd a tervének megvalósulását ünneplő főgonosz, mely ünneplésből mégis kivillan az unalmában a körmeit reszelgető Királyné alakja… Kifejezetten összetett, fizikai erőt, állóképességet és színészi játékot is igénylő táncos szerep, melyet nem véletlenül játszanak hármas szereposztásban. Természetesen mindhárom fiatalember (Bakó Máté, Gallai Zsot, Széphalmi Pál) hatalmasokat táncol az előadásban, ám most egy estére különleges szereposztással került színre a Hófehérke.
Ifj. Harangozó Gyula harmincöt éve döntött úgy, hogy befejezi aktív táncos karrierjét, s azóta számtalan balett koreográfiáját készítette el és tanította be, csak egy ezek közül a karácsonyi időszak ünnepélyessé tételének szerves részévé vált Diótörő. A Mester idén májusban betöltötte a hetvenedik életévét, ennek ellenére, vagy esetleg éppen ezért, rábólintott a javaslatra: ünneplés gyanánt színpadra lép és eltáncolja egy estén a Banya szerepét. Meg is tette - döbbenetes volt tudni, hogy a színpadon azokat a mozdulatokat nem egy ifjú balett-táncos, hanem egy hihetetlen különleges adottságokkal megáldott, hetven éves, a jelek szerint örökifjú fiatalember adta elő.
A második felvonás nagy részét a színpadon töltő Mester kondijáról mindent elmond, hogy a tapsrendnél még viccelődni is volt ereje. Természetesen érkezett a színpadra egy hatalmas szülinapi torta, méretes tüzijátékkal gyertya gyanánt, melyet az örökifjú Banya látványosan megpróbált elfújni majd elvarázsolni, hogy végül egy őszinte, kedves és szép mosollyal az arcán visszaálljon kollégái közé, megünneplendő ezt a különleges, erőt próbáló, de feledhetetlen emléket nyújtó estét.
